A felsorolás nem teljes - a piros meghatározásra klikkelve a fajta bővebb leírása elérhető.

Hartzi kecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hartzi_kecske
Hartzi kecske: német kecskefajta, őse a német parlagi kecske.

Toggenburgi kecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Toggenburgi_kecske

A toggenburgi kecske svájci kecskefajta. Alkata az Appenzeller kecskéhez hasonló, marmagassága valamivel kisebb, mint a Saanen-völgyi kecskéé. Magyarországon viszonylag ritka. Svájcban, Németországban, Hollandiában és a tengeren túl fontos szerepet játszik.

Búr
http://mindenamikecske.blogspot.com/2010/02/bur.html
Nagy testű, izmos állat, egész habitusa a hústermelést sugallja. A kifejlett anyák testtömege 50–75 kg, a bakoké 80–130 kg is lehet. Marmagasság kifejlett korban anyáknál 60–70 cm, bakoknál 70–90 cm, a törzshosszúság anyáknál 50–75 cm, bakoknál 70–85 cm. Az állat alapszíne fehér, nyaka és feje vörösesbarna.

Házikecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1zikecske

A házikecske (Capra aegagrus hircus) háziállat, a tülkösszarvúak családján belül a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó kérődző párosujjú patás. A vadkecske (Capra aegagrus) háziasított alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.

Magyar parlagi kecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_parlagi_kecske

A magyar parlagi kecske egyike a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatoknak. Bár hivatalos tájfajták nem alakultak ki, különbséget tettek a különböző tájak jellemző típusai között. Az Alföldön a fehér színű, suta típust kedvelték, északabbra a szarvalt változat terjedt el. A hegyvidékekre a tarka, nagyobb testű kecske volt a jellemző.

Magyar parlagi
http://mindenamikecske.blogspot.com/2009/09/magyar-parlagi-kecske.html
Feltehető, hogy honfoglaló elődeink a vándorlásuk során kecskét is magukkal hoztak és az itt élő népek kecskéivel történő keresztezéséből alakult ki az őshonos kecskénk. Parlaginak nevezik, hiszen nem céltudatos tenyésztői munka eredményeképpen jött létre. A parlagi kecske nemesítése Kovárzik Károly nevéhez fűződik, aki 1915-ben Szilágysomlyón, Szentmártonkátán és Nyárasladányon hozott létre törzstenyészetet, de ezeket a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt három év múlva felszámolták.

Magyar parlagi tincses
http://www.tincses.hu/tincses_keret_tincses.htm
"Ez a fajta nemzeti örökségünk és okvetlenül meg kell tartani". Azért van szó elsősorban a tincses kecskéről, mert talán a legkevesebb figyelmet, elismertséget kapja és ha nem kerül sor tudatos tenyésztésre, akkor néhány év múlva már csak mesélni tudunk róla, hogy volt egyszer...

A tennessee ájulós kecske
http://www.haziallat.hu/nagyemlos/kecskek-juhok/a-tennessee-ajulos-kecske/349/
A kecskefajta neve sokat elárul fő nevezetességéről. A Tennessee ájulós kecskét nevezik Tennessee húskecskének, Texasi falábúnak, merevkecskének vagy riadós kecskének. Ezeket a neveket azért kapta, mert ha megriad, akkor hirtelen megmerevedik, szinte elalél.

Bengáli fekete kecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Beng%C3%A1li_fekete_kecske
A Bengáli fekete kecske a közös neve azoknak a kecskéknek, amelyek Bangladesből, illetve Északkelet-Indiából (Asszám és Nyugat-Bengál állam) származnak. Bangladesben egyszerűen csak „BBG”-nek hívják (az angol Black Bengal Goat rövidítése nyomán).

Angórakecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ang%C3%B3ra_kecske
Az angórakecske (törökül: Ankara keçisi) kis-ázsiai kecskefajta, eredetileg Törökországból, Ankara környékéról származik. Az első angórakecskéket V. Károly német-római császár, spanyol uralkodó idejében, 1554 körül hozták be Európába. Az angórakecske rendkívül hosszú gyapja az ún. moher (angolszász nyelvterületen Mohair). Rendkívül érzékeny kecskefajta, ezért nem volt sikeres az európai háziasítása.

Sanenthali  (Saanen-völgyi) kecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saanen-v%C3%B6lgyi_kecske
Saanen-völgyi kecske: svájci kecskefajta. Európában egyike a legismertebb, és legelismertebb fajtáknak. A tőgye feltűnően nagy, mindkét fele oly erősen fejlett, hogy hátsó lábainak különösen jó állásúaknak kell lenniük, hogy elférjen közöttük.

Vadkecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vadkecske

A vadkecske (Capra aegagrus) a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartozó Capra nem egyik faja. Párosujjú patás, kérődző emlősállat. A vadkecskének öt vadon élő alfaja ismert, ezek közül legelterjedtebb a bezoárkecske (Capra aegagrus aegagrus). A vadkecske háziasított alfaja a házikecske (Capra aegagrus hircus), amelynek valószínűleg a bezoárkecske volt az őse.

Bezoárkecske
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bezo%C3%A1rkecske
A bezoárkecske a vadkecske egyik alfaja. Elterjedési területe Törökország ázsiai területe, Irak északkeleti része, Irán legnagyobb része és Afganisztán szomszédos nyugati része. Ezen felül a Kaukázus keleti része (ahol már ritkaságnak számít) és Türkmenisztán legdélebbi területei. Csehországban egy betelepített populáció él. Meghonosították a vadonban az Egyesült Államok Új-Mexikó államában is, és sok helyen magánfarmokon is előfordul. A bezoárkecske valószínűleg a házikecske (Capra aegagrus hircus) őse.

Kőszáli kecskék http://www.vadaszutak.hu/fajleirasok/ vadászutak.hu - Fajtaleírások: vadkecskék - Alpesi kőszáli kecske, Beceite kőszáli kecske, Bezoár kőszáli kecske, Dél-keleti spanyol kőszáli, Góbi kőszáli kecske, Himalájai kőszáli kecske, Gredos kőszáli kecske, Közép-ázsiai kőszáli, Núbiai kőszáli kecske, Sindh kőszáli kecske...